Századok sisakjai
Vásárok 2017
A lyukakból készült páncél

Írta: Németh Ádám

Miből lesz a cserebogár?

A láncingekről egész könyvtárnyi irodalom készült már, azonban keveset szoktunk róla beszélni, hogyan is készült egy láncing a középkorban? A készítés első igaz kihívása már az alapanyagnál elkezdődött. Mivel akkoriban nem gépsorok ontották magukból a drótkötegeket, így ki kellett találni a drótkészítés praktikus módját. Alapanyagnak általában kis széntartalmú, kovácsoltvasat használtak. A kohóból kikerült lapokat vékony csíkokra vágták. A csíkokat tovább kalapálták, amíg néhány milliméter átmérőjű durva drótot nem kaptak.

Innentől kezdett bonyolódni a dolog, ugyanis a durva anyagból egyenletesre munkált huzalt kellett csinálni. Ennek több módja is létezett. Az egyik, hogy szálanként egyenletesre kalapálták, amíg tökéletes formát nem kaptak (Nem nehéz kitalálni, hogy ez a legnehezebb módszer.).

lancing_drotkeszit

A másik, hogy két szilárd felület között addig hengergették és sodorták a drótot, mint nagyi a tésztát, amíg tökéletes nem lett. Azonban ennél is praktikusabb a középkori Európában legjobban elterjedt módszer: egy nagyon kemény fém lapba csökkenő méretű lyukakat fúrtak. A mester először a legnagyobb lyukon, majd fokozatosan az egyre kisebbeken keresztül húzta végig a drótot, amíg el nem érte az optimális átmérőt. A legtöbb láncing alapanyaga így készült. Az elkészült drótot egyenletesen és szorosan feltekerték egy rúdra, végül egy hosszanti vonalon végigvágták. Így kapták meg a láncszemeket. Egy-egy inghez több műhelyből egyszerre hozatták a szemeket, hogy meggyorsítsák az összeillesztés folyamatát.

Összeillesztéskor a szemeket három módon kapcsolhatták össze: hegesztéssel, kapcsolással, és szegecseléssel. Az egyszerű összehajtást tömegesen csak a kelták alkalmazták, később egyáltalán nem volt jellemző. (Ez rossz hír minden kényelmes hagyományőrzőnek.) A római és népvándorlás kori ingek vegyesen hegesztéssel és szegecseléssel is készültek (egyetlen ingen belül is váltogatták a módszert). A legtartósabb és legjobb eljárásnak természetesen a szegecselés számított.

Szegecselt_lancing_lancszemek

A jó láncing elkészítése igazi mestermunkának számított. Ha jól összeállították a láncszövetet, még akkor is rengeteg mindenre kellett figyelnie a készítő mesternek. Ha túl bőre sikeredett az ing, akkor lötyögött az emberen, és a lengő súly akadályozta a mozdulatokban. Ha túl szűk lett, az még rosszabb volt, hiszen az mozogni is alig engedte a harcost. A kutatások szerint egyetlen rövid ujjú ing 40.000 szemből állt, és előállítása (a szemek készítése nélkül) több mint 1000 órát vett igénybe.

Egy átlag láncing körülbelül 9-11kg közt mozgott, tehát súlyában kényelmesen egy váll, torok, és ágyék védelemmel ellátott modern kerámia/kevlár betétes golyóálló mellény súlyában volt.

Amitől megvéd

A láncing működésének az az elve, hogy ha erőbehatás ér egy szemet, akkor az megrántja a körülötte lévőket, azok pedig a körülöttük lévőket és így tovább, amíg el nem nyelik az energiát. Ezért sem szabad az ingnek túl passzentosnak lennie, mivel így nem képesek a szemek elmozdulni. A jó láncing a legtöbb fegyver ellen képes volt védelmet nyújtani. A vágások, gyengébb döfések, ütések és legtöbb esetben a nyíllövések ellen (a nyilak sokszor kis energiával, ívelten estek a harcosra) is oltalmat jelentett. Igazi veszélyt a közeli nyíllövések, erős lándzsadöfések és nagy zúzófegyverekkel történő csapások jelentették. Különösen kínos lehetett, ha olyan helyen találták el a páncél viselőjét, ahol kevésbé tudott összerándulni a láncszövet (pl. a nyakszirt, kulccsont, szegycsont, térd). A tapasztalt harcosok mindig ilyen helyekre támadtak.

A legkomolyabb fenyegetést végül a számszeríj elterjedése hozta meg. Ez olyan félelmetes lőfegyver volt, hogy az 1139-es zsinaton már egyházi átokkal fenyegették meg azt, aki keresztények ellen használta. A rendeletet később a Német-Római Császárság területén uralkodói rendelettel is megerősítették. A számszeríj ereje ellen végül csak egy ellenszert találtak: megfelelő erősségű fémlapokat erősítettek a láncingekre. Ez végül elhozta a lemezvértek korát.

Koraközépkor

A korai időkben a láncing csak az elit harcos fegyverzetének lehetett a része. Az előállítás bonyolultsága miatt az áruk az elképesztően drága és az „épp hogy elő tudom teremteni a rávalót”- között mozgott. A ripuári frankok törvénykönyvében (VII. század) a láncing a harcos legdrágább felszerelési tárgyaként szerepel. Sokszor annyira nagy becsben tartották, hogy még nevet is adtak neki. Harald Hardrada norvég király (XI. század) „Emmának” hívta láncvértjét.

Normann_lncing

Ezekben az időkben hosszú és rövid ujjú láncingeket egyaránt használtak a Bayeuxi szőnyeg tanulsága szerint. A szőnyeg ábrázolásán a néhány normann láncingen van egy téglalap alakú forma, ami az állat védő elölről felcsatolható „maszk” lehetett. A másik érdekesség, hogy a normann ingek szegélyeit egy bőrcsíkkal zárták le, valószínűleg a bőr és a ruházat védelmére. Ez világosan látszik a kárpit képein, ahol a szolgák rúdon viszik a láncingeket.

Brszegely_lancingen

Keresztesek kora

A XII.-XIII. században a láncingek abszolút fénykorukat élték. A harcosok teste a kesztyűtől kiindulva a teljes fejet borító lánccsuklyán és láncmaszkon át a láncharisnyáig mindenhol védve volt. A lánccsuklyát sok helyen „magában”, sisak nélkül is viselték. Ekkoriban vált divattá a láncvért fölé díszes, címmerrel hímzett általvetőket húzni.

lancing_keresztes_lovagon

A lovagokat természetesen mindenhova elkísérték fegyverhordozóik, akik az uraik páncélját karbantartották. Mivel a láncinget nem lehet olyan kényelmesen lecsiszolni, mint egy lemezvértet, ezért fokozottan figyeltek rá, hogy a tároláskor ne érhesse nedvesség. Egy olajjal bőségesen kikent bőrzsákban kis helyen, tökéletesen védve lehetett tárolni a láncinget. Ha az esőtől, ujjlenyomattól, vértől mégis korrodálni kezdett az anyag, akkor egy durva homokkal és kavicsokkal félig töltött hordóba tették, és addig görgették, amíg tisztára nem csiszolódott.

Láncing a lemezvért korában

A XIV. és XV. század már megjelentek a különböző lemez kiegészítések és a teljes lemezvértek is, melyek a szúrások és nyíllövések ellen is sokkal nagyobb védelmet nyújtottak. Ez viszont nem jelenti, hogy minden harcos szögre akasztotta volna a nagypapa láncingét, hogy új, csillogó lemezvértet vásároljon magának. Az új vértezeteket csak az előkelők és a drága pénzen bérelt nyugati zsoldosok engedhették meg maguknak.

Lncing_s_lemezvrt

A gyalogság egy jó része, az egyszerűbb harcosok és a huszárok még mindig láncvértben harcoltak. Sokszor még a módosabb katonák is sokszor „csak” láncvértben harcoltak. Ezt jól mutatja Kinizs Pál kapitány ránk maradt láncinge és csuklyája is. Sőt, több ábrázoláson látható, hogy a nehézvértesek a láncing fölé, és nem helyette veszik fel a lemezvértet.

Törökkor

Miután mohácsnál a magyar lovagok megtették utolsó klasszikus - ám sajnos sikertelen – nehézlovas rohamukat, és szinte kivétel nélkül a csatatéren pusztultak, országunkban véget is ért a nagy lemezvértek kora. Nem volt aki kifizesse, nem volt aki felvegye, és főleg nem volt lehetőség hol használni őket. A nagy mezei ütközetek kora ugyanis lejárt, és megkezdődött a portyák és várháborúk kora. Ez lehetőséget adott rá, hogy egy huszárvirtusnyi időre még visszatérjenek a láncingek.

A portyákon a török könnyűlovasokkal a magyar huszárok gyakran láncingben vették fel a harcot, mivel ellenfeleik is ezeket a könnyű, praktikus vérteket hordták. A láncvértek használatának csak a tűzfegyverek tömeges terjedése vetett véget, amikor a katonák kénytelenek voltak belátni, hogy „az ellen nem véd…”.

A láncingek több évezreden keresztül uralták a világ csatatereit. Értékes, komoly szaktudással készített vértezetek voltak, és harcosok millióinak életét védtek. Szerencsére az áruk mára jócskán csökkent, így nem csak a gazdagok engedhetik meg maguknak, hogy ilyen remek vértjük legyen. Reméljük, a jövőben minél több hagyományőrző harcos felszerelésének lesz megbecsült darabja a jól elkészített, megfelelő súlyú, szegecselt láncing.

Forrás:
Dr. Töll László- A harci vértezetek története

 
Szálfegyver nyél külön is kapható
Páncélkölcsönzés