Századok sisakjai
Vásárok 2017
Páncélkovácsok Európában I. rész

Írta: Hermeczi Olívia

diszespancel

A páncél és fegyverkovácsolás mestersége régi időkre nyúlik vissza. Kik voltak a híres páncélkovács családok Európában, és milyen remekműveket készítettek? A három részes cikksorozat első, bevezető részében az olasz páncélkovácsok életébe, munkásságába kapunk betekintést.

Bevezető

A XI. századból nagyon kevés páncélkészítőről maradt fent feljegyzés, a témával foglalkozó dokumentációk a XV. századtól állnak rendelkezésre nagyobb számban, e kortól kezdik rendszeresen említeni a német páncélkészítőket.

Már a korai mitológiai történetek is említést tesznek híres kovácsokról: a görögöknél Hephaistos - Hera és Zeus fia -, a finneknél Ilmarienen, míg a germán mitológiában Wieland, akik isteni képességekkel rendelkező, esetenként istenektől származó kovácsok voltak, és érdekességképpen: mindannyian sánták.

A VIII. században élő Ingerli és Ulfberth – mely nevek vagy két kardkovácsot, vagy a műhelyeiket takarja – a Rajna vidékről olyan jó minőségű kardokat készítettek, hogy a hírnevük fémjelezte a következő két évszázadot. Dél-Németországban és Észak-Itáliában alakultak ki a legismertebb és a legkiválóbb minőségű páncélokat készítő műhelyek, és gyakran alakult ki munkakapcsolat a páncélkészítők, a fegyverkészítők és az egyéb más szakmabeliek között, mint például az arany-, és az ezüstművesek.

Itália

A páncélkészítés egyik leghíresebb központja az olasz Milánó, a híres Missaglia családnak ad otthont a XV. században. Ebből a családból legalább négy kovács nevét ismerjük. A Missaglia családot minden idők egyik legnagyobb páncélkészítő családjának tartották. Az eredeti vezetéknevük Negroni, a Missaglia csak egy felvett név, amely a születési helyükre utal.

A Missaglia család ismert tagjai:

  • Petrajolo Missaglia (1390-?)
  • Tomaso Missaglia (1430-1452)
  • Antonio Missaglia (1441-1491)
  • Giovanni Angelo Missaglia (1496-1529)
  • Damiano Missaglia (1514-?)

Antonio halála után a két testvér Giovanni és Damiano már nem tudta folytatni Tomaso és Antoni magas szintű munkásságát.

Ez a sisak Antonio Negroni Missagliának, Tomaso Negroni Missaglia fiának a munkája. A mesterjegy egy hasított keresztből, továbbá egy A betűből és egy fordított M betűből áll. Ez a Missaglia család jele.

Missaglia család mesterjegye

A Missaglia család mesterjegye

A XVI. században Milánó otthonul szolgál egy másik páncélkészítő családnak is, a Missagliák leszármazottjainak, a Negroliknak. Köztük Filippo Negrolinak (cc. 1510 – 1579) akire úgy lehet tekinteni, mint minden idők egyik legelismertebb páncélkovácsára. A családi műhely élén a legidősebb Negroli állt: Giacomo, Filippo apja.

A Negroli család ismert tagjai:

  • Gian Giacomo Negroli (1463-1543)
  • Filippo Negroli (cc. 1510-1579)
  • Francesco Negroli (cc. 1522-1600)
  • Giovanni Battista Negroli (cc. 1511-1591)
  • Alessandro Negroli (cc. 1528-1537)
  • Giovan Paolo Negroli (cc. 1513-1569)

Jacopo és Bernardino Cantoni (Milánó 1477-1500)

A feljegyzések szerint a család több hercegnek is dolgozott, többek között Galeazzo Maria Sforzának. Bernardino leghíresebb munkája egy brigadine, melyet Miksa császár számára készített.

Gabrielle és Francesco Merate (Milánó és Arbois 1494-1529)

Nevüket a Merate nevű faluról kapták, amely közel van a Missaglia nevű faluhoz, a Missagliák szülőhelyéhez.

1494-ben a Merate testvéreket kérte fel I. Miksa, hogy dolgozzanak neki. Három éves szerződést kötött velük, ezért 1000 frankot és 1000 aranyat kaptak. Csak a császárnak dolgozhattak. Gabrielle kapott további 100 frankot és 1 évnyi adómentességet. Ezt a kiváltságot gyakran kapták kovácsműhelyek. Ez idő alatt felállítanak kovácsműhelyeket Arboisban és Burgundiában. A műhely évi termelése 50 vért mesterjeggyel ellátva, 40 frankért darabonként, 100 sisak 10 frankért darabonként, 100 pár grandgarde, 5 frank áron és 100 pár garde-bras 40 frankért páronként. Az utolsó két garde-bras szokatlan volt mivel ezeket csak a bal vállon hordhatóak, és nem volt párjuk. A mesterjegyükről feltételezik, hogy az Arbois szó és egy korona. Másik mesterjegyük egy M betű, amelyre egy Holdsarló van rátéve.

A nevüket említik később az adófizetők listájában S. Maria Beltrade parókián Milánóban 1524-ben és 1529-ben. I. Miksa is megemlékezett róluk egy Ludovico il Moro-nak írt levelében. Munkáikat megtekinthetjük Bécsben, Madridban és a londoni Towerben is.

Tomaso Missaglia (Milánó cc. 1415-1468)

Eredeti néven Negroni. Ezt egy sírkő bizonyítja a milánói San Satiro egyházban, melyen mindkét név szerepel. Missaglia községből származtak a Como-tó és az Ello-tó közeléből. Tomaso kovács családban született apja Pietro (Petrajolo) is kovács volt körülbelül az 1390-es években. A Missagliák háza Milánóban volt a Via degli Spadariban és a család jelvényeivel és monogramokkal díszítették. 1901-ben ezt a házat lerombolták az utca korszerűsítésekor, szerencsére a házról fent maradt egy rajz Gelli és Morretti milánói kovácsok monográfiájában.

pancel

Tomaso Missaglia munkája cc. 1450-ből Milánóból Pfalz-i Frigyes választófejedelem páncélja, Bécs, Ausztria Kunsthistorisches Múzeum

Tomaso da Missaglia, Philip Maria Visconti által 1435-ben nemesi címet kapott és adómenteséget élvezett 1450-ig. 1469-ben halt meg és a S. Maria Beltrade egyházban temették el, Milánóban. Két ismert munkáját Bécsben, illetve Velencében tekinthetjük meg.

Bascinet_tpus_sisak_Tomasso_Missaglia_munkja

Bascinet típusú sisak, Tomaso Missaglia munkája

Antonio Missaglia (Milánó cc. 1430-1492)

Antonio volt Tomaso Missaglia fia. Az ő stílusukat veszik majd át később a német mesterek.1450-től számos feljegyzés szól a milánói archívumban Antonióról.

vaskalap_1450-1475

Vaskalap cc. 1450-1475 Antonio Missaglia munkája

Dolgozott Galeazzo Maria Viscontinak és Bona di Savoiának. 1456-ban készített vértet Papal seregének és fejlesztette a családi műhelyt a Via degli Spadariban., majd 469-ben Milánó hercegétől kapott egy műhelyt S. Angelo Canal közelében.

1470-ben megkapta a vasbányák haszonbérletét Canzo erdejében. 1472-ben állami szolgálataiért elismerésben részesült. Antonio bányáit utoljára egy 1480 április 2.-án megírt levélben említik, melyet Bona di Savoiának címeztek. Fia, Scabrino nem folytatta a családi mesterséget.

Andrea de Frenaceska egy nagykövetségi jelentésben leírta, hogy miután meglátogatta Antonio műhelyeit, megállapította, hogy az ott látott páncélok értéke meghaladja az 1000 dukátot. Antoni a XV. század végén halt meg, utolsóként használva a Missaglia nevet. Az utódai visszatértek a Negroni vagy a Negroli vezetéknévre.

Mesterjegyét megtalálhatjuk számos sisakon: Bécsben, Brüsszelben a Porte de Hallban vagy a Wallace Collection-ben. Antonio Missaglia használt egy medve formájú mesterjelet is, ezt egy Towerben található tonlet vérten, illetve a Musee d'Artillerie egyik vértjén figyelhetjük meg.

Gasparo Mola (Róma cc. 1590-1640)

Mola 1590-ben született Breglioban ahol az apja építészként dolgozott. 1607-ben aranyozott és ezüstözött páncéldarabokat készített Savoya hercege számára. Ugyanebben az évben Medici Ferdinánd magához hívatta Firenzébe, ahol 2 évig dolgozott. 1613-ban és 1614-ben Mantua és Guastalla számára készített medálokat, és ebben az időszakban I. Carlo Emmanuel részére is dolgozott. A páncélokon kívül gazdagon díszített pisztolyokat is készített, a zománc-munkái pedig messze földön híresek.

Philippo Negroli (Milánó cc. 1520-1580)

Philippo és Jacomo Bernardinónak fiai voltak. Az apjuk még megtartotta a Missaglia nevet, amit Antonio és Tomaso is használt. Philippo legkorábbi ismert műve 1532-re datálódik. Néhány éven keresztül testvére Franceso segítette, aki elhagyta őket 1532-ben és egyedül dolgozott a Mantovai királyi udvarnak.

A páncéljai nagyon drágák voltak – Brantome leírása alapján egy morion 40 tallérba került – , de munkája jövedelmezőnek bizonyult: 6 év alatt 50000 tallért halmozott fel. Úgy tűnik nemesi címmel is rendelkezett, mivel Brantome Seigneur de Negrolinak hívja őt.

Milánó egy gazdag negyedében a Porta Comassinában lakott. A munkái díszesek, de nem lépte túl a céhtörvényeket, ahogyan tette azt Peffenhauser vagy Piccinino.

Lucio Piccinino (Milánó cc. 1590)

Lucio, Antonio Piccinino híres kardkovács fia. Nem tisztázott, hogy ő maga csak gyártotta a páncélokat vagy díszítette is őket. Peffenhauserhez hasonlóan nagyon díszes vértek kapcsolódnak a nevéhez. Munkái rendkívüli technikai készséget igényeltek és nagy jártasságról tesznek tanúbizonyságot. Az általa készített páncélokat Bécs és Madrid múzeumaiban tekinthetjük meg.

Pompeo della Chiesa (Milánó cc. 1590)

III. Fülöp királyi páncélkovácsa, Spanyolország és Milánó főhercegének, Alessandro Farnesnek a kovácsa. A munkái megtalálhatóak Torinóban az Armeria Reale-ban és Bécsben is.

 
Szálfegyver nyél külön is kapható
Páncélkölcsönzés