Századok sisakjai
Vásárok 2017
Páncélkovácsok Európában II. rész

Írta: Hermeczi Olívia

Anton_Peffenhauser_felttelezett_sisakja

A cikksorozat második részében megismerkedhetünk a német ajkú területek leghíresebb páncélkovácsaival.

A páncélkészítés a német ajkú területeken több fő központra oszlott szét: Augsburg birodalmi városára, Baselre (Svájc 1501-előtt), Landshutra, Nürnbergre valamint az Innsbruckban lévő Német-római császári udvarra. Ezen városokban éltek a híres páncélkészítő dinasztiák.

Augsburg városában a Helmschmied család munkái a legismertebbek. E család tagjai: Lorenz, aki 1467-től aktív és 1516-ban hal meg, Kolman (1471–1532) és Desiderius (1513 – 1579).A Helmschmied család az ausztriai és a tiroli főherceg mellett a németrómai császárnak és más gazdag megrendelőknek is dolgozott.

Hasonlóképpen kiemelkedő a Seusenhofer család, legfőképp Konrad (aktív 1500-tól, 1517-ben hal meg Innsbruckban). Hans (aktív 1514-től, 1555-ben hal meg) alapítja meg a birodalmi műhelyt Innsbruckban.

A nürnbergi Kunz Lochner hamar hírnévre, komoly elismerésre tett szert, mert több híres uralkodónak is készített páncélt, köztük V. Károly Német-római császárnak, valamint Szászország hercegeinek és Lengyelország királyainak is.

Nürnberg méltán érdemelte ki a hírnevet, melyet a sodronyvértek gyártásában szerzett. Később, a XVI. században a város a keréklakatos lőfegyverek gyártásának központjává vált. Passau és Solingen neve egybeforrt a kardpengékkel. A híres passaui mesterek jegye a futó farkas bemetszése a pengében, mely biztosíték volt a termék kivételes minőségére. A solingeni pengekovácsok később felhasználták ezt a jelzést az általuk gyártott pengék minőségének tanúsítására.

Lorenz_Helmschmied_mesterjelzse

Lorenz Helmschmied mesterjelzése

Lorenz Colman (Augsburg cc. 1490-1516)

Őt Lorenz Helmschmied néven ismerik. Apja George szintén Augsburgban dolgozott, Harbruckban és Luginslandban. A neve 1467-ben jelenik meg először a polgári feljegyzésekben, és hamarosan nagy érdeklődés mutatkozik munkái iránt. 1477-ben I. Miksának készít egy páncélt, és ezzel szabadságjogot nyer városának. 1491-ben Innsbruckban létrehoz egy műhelyt. Közel 8 év munka után, 1506-ban Mantovában bemutatja munkáit a királyi palotának. Az általa készített munkák Bécsben és Madridban tekinthetők meg.

tiroli_Zsigmond_herceg_pnclja

A tiroli Zsigmond herceg páncélja. Ezt a nevezetes vértet szokás a gótika csúcsának nevezni. Zsigmond ezt a vértet 1484-ben kapta Katherina von Schasennel kötött házassága alkalmából császári ajándékként Miksától. Készítője Lorenz Helmschmied. A vértezetre a burgundiai stílusjegyek a jellemzőek.

Coloman Colman (Augsburg 1476-1532)

Coloman, Lorenz fia a családja többi tagjával együtt felveszi a Helmschmied vezetéknevet. 1512-ben V. Károlynak dolgozik majd ugyanebben az évben I. Miksa császár szolgálatába lép. Coloman az általa készített páncélok díszítésére a Burgmair családot alkalmazta.1525 virágzó évnek bizonyult Coloman életében, mivel Thomas Burgmair özvegyétől megvette a „Kovács házat a Karoline utcában”. Kiterjedt ügyfélköre volt Olaszországban is, 1511-ben Marchesa Francesco di Matuától kapott egy felkérést, hogy készítsen egy olyan laminált ló lemezvértet, mely a ló egész testét fedi. A bécsi Zerghausban található egy kép, amelyen Harnischmeister Albrecht lovagol egy hasonló stílusú vértbe öltöztetett lovon. Ennek a vértnek egy darabja megtalálható Brüsszelben a Musee Porte de Halban. Bécs, Wallace Collection, Madrid, Drezda (Tonlet „The MikChase”) múzeumaiban megtalálhatjuk Coloman munkáit.


Desiderius Colman (Augsburg cc. 1532)

Desiderius Colman a fent említett Coloman Colman fia. 1532-ben átviszi műhelyét az Augsburg melletti Mauerburgba, ahol is a Burgmairekkel dolgozik együtt. Munkatársai között szerepelt a fegyvergyártó Lutzenberger is, aki 1545-ben házasodott össze Desiderius mostohaanyjával. 1550-ben a Városi Tanács tagja lett és 1556-ban V. Károly számára készített egy lemezvértet. II. Miksa részére is készít vértet, itt már azonban az apja mesterjelzését használja. Ettől az időponttól kezdve a kutatók számára komoly nehézséget okoz megállapítani, hogy az adott vértet a család mely tagja készítette. Az alábbi, Desiderius által készített vérteket ismerjük: Madridban található egy II. Fülöpnek készített vért 1550-ből, és egy gazdagon díszített, domborított kerek pajzs, amelyen 1552. április 15.-i dátum található.

Desiderius_ltal_ksztett_pajzs

Desiderius által készített pajzs 1552-ből

Matthias Frauenpreis (Augsburg Apa: 1525-1549 Fiú: 1530-1604)

Az idősebb Frauenpreis vagy Frauenbreis a Colman család tanulója volt, 1529-ben vette el Helmschmied özvegyét. A következő munkákat neki vagy a fiának tulajdonítják:

  • Madridban egy Brassard, amely egy vért részét képezi, a páncélt Desiderius Colman készítette.
  • Egy pajzs, amely az ő nevét viseli, viszont a rajta lévő Fortuna képet Hans Burgmair készítette.
  • Bécsben található egy kis pajzs az ő mesterjegyével. Ez a pajzs Miksa főherceg vértjének a része.
  • Drezdában Moritz választófejedelem fehér és arany vértjén is szerepel az ő neve.4

Hans Grünewalt (Nürnberg 1440-1503)

A nagyapja Nürnbergben harangöntőként dolgozott, ő készítette a S. Sebald egyháznak a harangokat 1396-ban. I. Miksának is dolgozott,
legkomolyabb versenytársa a Milánói Missaglia család, akik ebben a korban Európa leghíresebb páncélkovácsai voltak. A bécsi Waffensammlungban megtalálhatjuk néhány munkáját.

Hopfer Daniel (Augsburg 1495-1566)

Hopfer az első, aki üveget festett, tervezett és készített. 1495-ben Augsburgban élt, Heller szerint 1549-ben meghal. I. Miksa alkalmazta őt és a testvérét is. A 1566-ban Danielnek és testvérének Augsburgban megparancsolta I. Miksa, hogy ne készítsenek felszereléseket Tarbantengardenak. Négyet készítettek mintának márciusban, a többiért 397 aranyat és 42 krajcárt fizetett nekik. Madridban található Daniel munkájának több darabja: egy lóvért és kopjatörő pajzsok melyek 1536-ban készültek.

Conrad Lochner (Nürnberg 1510-1567)

1510-ben született és az apja nyomdokaiba lépett két testvérével együtt. 1544-ben Conrad vagy Kuntz II. Miksának dolgozott. Sokszor előfordult hogy nem volt pénze, még a lengyel király is tartozott neki. Gyakran használt díszítőeleme a Triton és más egyéb tengeri szörnyek. Munkái megtalálhatóak Berlinben, Párizsban, Madridban, Drezdában és Bécsben is.

Conrad, Hans és Jorg Seusenhofer (Innsbruck 1470-1555)

A két testvér - Conrad és Hans - I. Miksa udvarában páncélkovácsokként dolgoztak. Conrad 1450 és 1460 között született. 1504-ben Conradot szerződtetik és pénzt kap arra, hogy növelje meg műhelyének méretét. A császár és Conrád együttműködésének eredményeképpen létrejött egy olyan egyéni lemezvért, amely a mai napig az ő nevét viseli. Ezt a vért típust a korábbi olasz gótikus vérttől az különbözteti meg, hogy egy olyan bordázott díszítést tartalmaz, amely befedi az egész páncélt. A páncélkovácsoláshoz sok nyersanyagra volt szükség, melyet Styriában bányásztak, de olyan nagy mennyiségben szállították ki Angliába, hogy ez veszélyeztette a nyersanyag utánpótlást ezért megalapítottak egy monopóliumot és megtiltották az exportot. Ennek következtében az árak nagyon megemelkedtek.1511-ből találunk egy levelet amelyben Seusenhofer panaszkodik, hogy Kügler, a bányamester rossz minőségű fémet küldött neki, és ez esetlegesen rossz hatással lesz Innsbruck hírnevére.

VIII._Henriknek_ksztett_szarvas_sisak

Conrad Seusenhofer munkája egy VIII. Henriknek készített szarvas sisak (1511-1514 körül)

1511-ben Miksa megajándékozza VIII. Henriket egy vérttel. Innsbruck archívumában azt találjuk, hogy két cuirass is készült Anglia királyának, ezek közül az egyik aranyozott. Seusenhofernek néha követelnie kellett a császártól, hogy a munkáját fizesse ki. Utána öccse Hans lett a királyi udvar páncélkovácsa, majd átadta a helyét unokaöccse, Jorg számára. Az ő vértjei megtalálhatóak Párizsban és Bécsben. Conrad egyetlen hitelesen fennmaradt munkája a londoni Towerben található.

Jacob Tobf (Innsbruck 1530-1590)

Csupán Dr. Wandelin Boeheim kutatásainak köszönhetően maradt fent néhány információ Jacob Topffal kapcsolatban. A három testvér közül David, a legfiatalabb testvér dolgozott Ferdinánd hercegnek. 1575-ben Jacob az innsbrucki hercegnek dolgozott. Boeheim kutatásai szerint Topf 1562 és 1575 között nem Németországban, hanem valószínűleg Olaszországban vagy Angliában dolgozott. Angliában történő munkásságáról megtalálható egy levél, amit Sir Henry Lee írt 1590-ben. A levél, említést tesz egy „ Jacob mesterről”, úgy vélik talán Topfról.

Mindazonáltal érdekesek a munkái az Almain Armourers albumban, ami megtalálható a Viktória és Albert Múzeum könyvtárában. Ez a könyv vízfestékkel és tintával készített rajzokból áll. 31 képet tartalmaz, amelyek bemutatnak 29 vértet, a kopjatöréshez szükséges extra darabokkal. Az albumban 14 helyen találhatjuk meg az „Amiket csináltam én Jacob” aláírást, azonban a Topf név nem szerepel.

Az Almain Armourers albumban szereplő rajzokat Jacobnak tulajdonítják:

Thomas_Scrope_vrtje

Thomas Scrope vértje

Roberd_Dudley_Lencester_Earl-jnek_vrtezete

Robert Dudley Lencester Earl-jének vértezete

Sir_Henry_Lee

Sir Henry Lee vértezete

Anton Peffenhauser (Augsburg 1525-1603)

Az augsburgi Anton Peffenhauser a XVI. században az öt legkiemelkedőbb páncélkovács közé tartozott. A velencei Correr Múzeumnak birtokában volt egy vaslemez karcolat, mely egy augsburgi templomban lévő sír alsó részének a felirata. A karcolat „Anthonius Peffenhauser Mester” feliratot tartalmazza két feleségével és a 14 gyerekével, és mellette található a címere és mesterjegye is.

fmlemez_karcolat_Peffenhauser_14_gyermekevel

Fémlemez karcolat részlet, amelyen Anton Peffenhauser szerepel 14 gyermekével és két feleségével

Peffenhauser stílusa a buja díszítéstől az extrém egyszerűségig terjed. Egyik legfigyelemreméltóbb műve a portugál királynak, Sebastiannak készített páncélja (1554-1578) mely a Real Ameríában látható. Itt természetesen felmerül egy kérdés: Peffenhauser maga vési a laposdomborművet vagy egy független művész készíti őket? A kutatások szerint egy független művész az, aki a díszítéseket készítette, ugyanis abban az időben nem csak Peffenhauser készített vésett páncélt.

Sebastiannak_Portuglia_kirlynak_vrtje

Sebastiannak Portugália királyának vértje az 1550-es évekből, Anton Peffenhauser munkája

A Real Armeríában található II. Fülöp spanyol király (1527-1598) páncélja, melyet Desiderius Helmschmied mester készített 1549-150 körül, és egy Jörg Sigman nevezetű aranyműves díszítette, Desiderius közvetlen kérésére. A két páncél szerkezetében nagy hasonlóságot mutat, ezért felmerül a kérdés, hogy lehetett-e valamilyen kapcsolat a páncélok között. Ha megnézzük a díszítéseket, szembetűnik, hogy Peffenhauser vértjének díszítései minőségben és kifinomultságban messze a Jörg Sigman által díszített Helmschmied páncél felett állnak. Az ő formája robosztusabb és életerősebb, látványosabb a fény és árnyék játéka, színesebb és fennköltebb stílusban díszített.

A fehér mellvért - melyet a feltételezések szerint Szent György egyik hűbérese viselt - kiváló példája a tiszta és funkcionális formának. A rézkarc alkalmazásának egy másik jó példája egy lábvért, mely kékített vasból készült és aranyozott díszítéseket karcoltak bele. A karcolt díszítés nagy indákból áll, amik egy központi szárból göndörödnek, amit egy fekete vonal szegélyez, és egy aranyozott levélmintát foglal körül. A mellvérten - melyből 12 darab készült Szászország választófejedelemnőjének - megjelenik az augsburgi jelzés. Itt az arany-kék témát arra használják, hogy hangsúlyozzák a mellvért frontális bordáját.

II. Rudolf (1532-1612) és testvére Ernst főherceg (1553-1595) páncélja a fekete és az arany színeivel díszített. A díszítésen szereplő jellegzetes lombozat a komlógallyakkal hurkokat, csomókat képez.

II._Rudolf_vrtje

II. Rudolf vértje

A díszített páncélokkal szemben a tiszta, más néven dekorálatlan páncél maximális védelmet nyújtott, a teljes mozgékonyság mellett. Ezért hozták létre a „fejedelmi tornavért”-et, ahol is a nehéz sima acéllemezek szerkezete nélkülöz minden díszítést, felépítését a célszerűség jellemzi, ezáltal teljes mértékben megfelel annak a szerepnek, amiért létrehozták. 1585-ben August választófejedelem rendelt a fiának egy tornavértet. E páncél fényes vasból készült, karcolt és aranyozott szalagok díszítik. A lánc sabatonoknak szilárd lábujj csapjaik vannak. A zárt sisak egy taréj részből, egy hegyesedő visora-ból és két laminált nyaklemezből áll össze. Egy fél-chamfron és egy kovácsolt nyereg tartozik még ehhez a fegyverzethez. A díszítés több négyzetből és téglalapból áll változatos mintában, amit befeketített karcolt vonalakkal határoltak. Az augsburgi jelzés megjelenik a mell és a hátvérten.

Tornavrt_1585

Tornavért 1585-ből

A XVI. század közepén az augsburgi páncélkovács iskola még mindig életerősen virágzott, de utána hanyatlani kezdett. Anton Peffenhauser idős korára belátta, hogy a páncélkovácsolás mestersége a feléledés reménye nélkül fog feledésbe merülni. A hanyatlás ellenére Peffenhauser egyike volt azon keveseknek, aki tudta, hogyan tud fent maradni ebben a korban, és hogyan lehet megtartania e nemes művészet tradícióit egészen a század végéig.

Felhasznált irodalom:

 
Szálfegyver nyél külön is kapható
Páncélkölcsönzés